Hargitafürdői (Táborhegy) közösségünk látása
(Egyháztanács eskütételekor elhangzott álom vázlata – 2011. Fehérvasárnapján)
· Álmunk egy olyan közösség, ahol a szenvedő, depressziós, kiábrándult és összezavarodott ember szeretetet, elfogadást, segítségnyújtást, megbocsátást, útmutatást és biztatást találhat.
· Álmunk, hogy a falu minden lakójával és az idelátogatókkal (mofettázók, turisták) megosszuk a Jézus Krisztusról szóló örömhírt.
· Álmunk, hogy a falu minden tagját egyházközségünk családi körében köszönthessük – ahol együtt szerethetünk, tanulhatunk, nevethetünk és élhetünk harmóniában egymással.
· Álmunk, hogy lelki nagykorúságra juttassuk el az embereket bibliatanulmányozás, házi csoportok, kurzusok, csendesnapok, ünnepeinkhez kötődő tanítások, és filmklubok révén.
· Álmunk, hogy minden hívő embert hatékony szolgálatra készítsünk fel, segítséget nyújtva számukra abban, hogy felismerjék Istentől kapott ajándékaikat és talentumaikat.
· Álmunk hivatások ébresztése, ápolása, akik Krisztus szolgálatára szentelik életüket.
· Álmunk, hogy tagjaink részt vegyenek a nagy Egyház életében, és abban szolgálatokat vállaljanak.
· Álmunk egy olyan közösségi tér kialakítása, ahol a közösségi életet megélhetjük. Álmunk, hogy templomunk és környéke, a falunk olyan legyen, hogy itt lenni, felüdülést jelentsen a teljes ember számára – lelkileg, érzelmileg, fizikailag, és szociálisan – és békés, feltöltekezést szolgáló zöld és egészséges övezetben éljünk.
· Álmunk, hogy élő örökség legyen számunkra is, amit Szent István királyunk megálmodott népünknek, amit megtapasztaltak szent magyar elődeink.
Előttetek állok ezen a napon, és teljes bizonyossággal állítom, hogy ezek az álmok valóra fognak válni. Miért? Mert hiszem, hogy Istentől ihletettek – elhívásunk van minderre.
Hargitafürdő, 2011. május 1-jén, az egyháztanács eskütétele napján,
László Rezső, plébános